Ulbricht vagy Hruscsov fala volt-e a hírhedt berlini fal?
Kereken ötven évvel a berlini fal építésének 1961. augusztus 13-án történt megkezdése után a történészek még mindig vitáznak arról, hogy kinek az ötlete volt a hírhedt építmény, amely 28 éven keresztül választotta el mesterségesen a mai német főváros keleti és nyugati felét.
Ulbricht fala vagy Hruscsov fala - teszik fel kutatók ma is a kérdést, arról vitázva, vajon az egykori keletnémet kommunista állampárt, az NSZEP akkori vezetőjének, Walter Ulbrichtnak vagy netán a volt SZKP néhai főtitkárának, Nyikita Szergejevics Hruscsovnak volt a legfőbb szerepe a 155 kilométeres, szögesdrótokkal megerősített fal létrehozásában. Ki, mikor és miért kezdeményezte annak felépítését? - igyekeznek kideríteni a történészek. Ők legfőképp abban értenek egyet: a teljes igazság csak akkor derülhet ki, ha az akkori időkből származó, még mindig titkosított szovjet katonai dokumentumok zárlatát feloldják.
A volt szovjet kommunista párvezető fia, Szergej Hruscsov a napokban azt nyilatkozta, hogy apja - aki 1953 és 1964 között állt a néhai SZKP élén - nem akarta a falat, annak felépítését azonban mégis engedélyezte. Szavai szerint mindez része volt Moszkva akkori, a tömbök egyenrangúságát célzó politikájának. A ma az Egyesült Államokban élő történész szerint a falat az egykori NDK akkori vezetője tervelte ki, de soha nem lett volna abban a helyzetben, hogy Moszkva engedélye nélkül belekezdjen a hírhedt építmény létrehozásába. Ulbricht elsősorban azzal érvelt: mindaddig nem képes stabilizálni a keletnémet gazdasági helyzetet, amíg a jól képzett emberek elmenekülnek az országból. A fal felépítésében a menekültáradat megfékezésének egyetlen lehetőségét látta, és Hruscsov - aki úgy ítélte meg, hogy az NDK-nak a keleti tömb kirakatává kell válnia a Nyugat felé - végül kénytelen-kelletlen beleegyezett ebbe.
Ulbricht falának nevezte a berlini falat egy csütörtöki interjúban az egyik legnevesebb hidegháború-kutató, az amerikai Hope Harrison. A George Washington egyetem oroszul és németül kiválóan beszélő professzora - aki 2001-től két éven keresztül az amerikai nemzetbiztonsági tanács munkatársa volt - "esküszik arra", hogy a berlini fal "német ügy" volt. A Die Welt című lapnak nyilatkozva Harrison annak a nézetnek adott hangot, hogy a fő felelősség egyértelműen Walter Ulbrichté. Ő volt az, aki a határlezárás gondolatát egyáltalán felvetette, és hosszú évek győzködésébe került, míg Hruscsovot és az SZKP több más vezetőjét rá tudta venni a keleti, illetve nyugati szektorokból álló, akkori Berlin mesterséges kettéválasztására.
Az amerikai történész szerint az általa kutatott keletnémet és szovjet aktákból kitűnt, hogy Ulbricht "hihetetlenül arrogánsan és öntudatosan" érvelt. Mindvégig azon a véleményen volt, hogy csakis a szektorhatár lezárása jelentheti a megoldást az akkori NDK-ból való tömeges menekülés problémájára. Walter Ulbricht mindenáron véget akart vetni a menekülthullámnak, mert az politikai hatalmát, végső soron pedig egzisztenciáját fenyegette. Harrison szerint az is egyértelművé vált, hogy az NSZEP vezetője jóval keményebb bel- és külpolitikai irányt követett, mint Hruscsov.
Az amerikai egyetemi professzor elismerte, hogy a felelősség megoszlásának kérdésben nem mindenki vallja az ő véleményét. Ennek ellenére határozott álláspontja az, hogy Walter Ulbricht volt az, aki az egész kérdést napirendre tűzte, és ő volt az, aki éveken keresztül "korteskedett" a fal érdekében. "Ha azt kérdezik tőlem, hogy ki volt a hajtóerő a történtek mögött, egyértelmű válaszom az: Ulbricht és az NSZEP, de nem a szovjetek" - fogalmazott az amerikai történész.
Harrison arra a következtetésre jutott, hogy a keletnémet kommunista pártvezető már napokkal Sztálin halála után, 1953 márciusában felvetette a berlini szektorok elválasztásának gondolatát. Idézte az akkori szovjet külügyminisztert, Vjacseszlav Molotovot, aki egy belső utasításban a keletnémet kormány által javasolt "határbiztosítást" elfogadhatatlannak nevezte.
Ulbricht azonban - mint a dokumentumokból kitűnt - szilárdan ragaszkodott elképzeléséhez. Az egykori keleti tömb pártvezetői előtt többször is azt hangoztatta, hogy az NDK egyetlen problémáját a "nyitott határok" jelentik. A szovjetek ezzel szemben azon a véleményen voltak, hogy a tömeges menekülés okát a belső keletnémet problémák - az NSZEP "sztálinista" belpolitikája - jelentik.
Hope Harrison szerint Hruscsov nem kedvelte Ulbrichtot, többször is bírálta őt, de hagyta, hogy hatalmon maradjon. Hruscsov számára ugyanis az NDK "a szocializmus kirakata" volt. És ez biztosította a politikai súlyt, a nagyobb játékteret az NSZEP vezetője számára.
Ulbricht számára az elsődleges cél mindig is a keletnémet kommunista párt hatalmának stabilizálása volt, míg Hruscsov elsősorban a tömbök egyensúlyára, illetve arra törekedett, hogy a Szovjetuniót az Egyesült Államokkal egyenrangú szuperhatalomként ismerjék el. A fal felépítésnek engedélyezése végső soron ennek a törekvésnek a része volt.
A történészek szerint nehéz megmondani, hogy a szovjet pártvezető végül mikor adta áldását a fal felépítéséhez, de a legtöbb vélemény szerint az valamikor 1961. július 4. és 20. között lehetett. Ezt követően az NDK-ban megkezdődtek a konkrét előkészületek.
